-ÚRISTEEEEN!- pattantam fel az ágyamról egy hatalmasat sikítva. A kezem remegett, miközben előhalásztam a farzsebemből a mobilom. Elhomályosult szemekkel simítottam végig ujjaimat a Jin- es képernyővédőmön, és a boldogságtól majd' szétpukkadva tárcsáztam a legjobb barátnőmet. Négy, éveknek tűnő csengetés után végre felvette a készüléket, és kómás hangon szólt a vonalba.
- Mondjad Lina... Mi volt ilyen fontos, hogy szombaton fél hétkor rád kelljek?- krákogott párat, majd kattant valami (gondolom a villanyt kapcsolta fel), és láttam lelki szemeim előtt, ahogy felül az ágyában.
- Gréti...- fújtam ki a nevét- Jön a BTS!- a megkönnyebbülés sóhaja elhagyta számat, és lopva lepillantottam a laptopomra, ahol az előbb olvastam ezt a csodát.
- Mi?- fáradtsága azonnal eltűnt a hangjából, felváltotta az izgatottság, és a remény.
Gréti unniem maga a tökéletes barátnő. Támogat abban, amit szeretek, segít, ha nem értek valamit, de ha hülyeséget akarnék csinálni, akkor gondolkodás nélkül visszaránt a való életbe. Sosem veszíti el a fejét, ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor ő lenne a: "sziklaszilárd". Hatalmas szíve van, és ő a legkedvesebb ember, akivel valaha is találkoztam, de mindig képes uralkodni magán, ha az érzelmeiről van szó.
Mármint, majdnem mindig. Egy eset van, amikor mindent elborít a lila köd, és számára csak egy valaki létezik... ha JUNGKOOKról van szó.
- Most tette ki a HMA, hogy jönnek- görgettem lejjebb az oldalon- Mégpediiig... Két hét múlva!?- meresztettem ki a szemeimet.
- Tuti félreírták- magyarázta Gréti- Mondd, hogy félreírták!- kérlelt kétségbeesetten.
Szemeim vadul rótták végig a sorokat, de minden jel arra, utalt, hogy a Bangtan Boys koncert bizony ilyen korán lesz. Mi pedig biztosan nem tudunk elmenni rá, mert két jegy árát összeszedi ennyi idő alatt csupán egy fagyizói állásból lehetetlen.
Éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel. Nem hiszem el, hogy a legeslegnagyobb kedvenceim egy karnyújtásnyira lesznek tőlem, és még sem láthatom őket, csak a piszkos anyagiak miatt!
- Te Lina- suttogta Gréti a telefonba- Mi ugye nem vagyunk sasaengek?- eléggé meglepett ez a kérdés.
- Öhm... Nem, unnie. Nem vagyunk sasaengek!- mondtam- Miért?
- Ugye nem olvastál onnantól tovább, hogy "A K-Pop mai legnagyobb csillagai hazánkba látogatnak"?- kérdezte nevetve. És tényleg nem... Nekem elég volt a cím, hogy teljes extázisba essek, ugyan minek böngésztem volna végig az egész cikket?
- Nem- motyogtam szomorúan- De úgy se mehetek el a koncertre, minek...
- Milyen koncert?- röhögött Gréti a vonalba- Senki nem ír semmilyen koncertről, te buta!- most már tényleg nem értettem semmit.
- De...- kezdtem volna, ám unnie a szavamba vágott.
- Fan találkozóra jönnek. Hallod Lina?! Mégiscsak el tudunk menni!- láttam magam előtt, ahogy arca felderül.
Azonnal az ölembe kaptam a laptopom, és vadul olvasni kezdtem a sorokat.
- Ó te jó ég!- kaptam a szám elé.
És tényleg. Ott állt feketén- fehéren, hogy a BTS Fan-meetre jön.
" Hogy megelőzzék az esetleges rajongói- támadásokat, a Big Hit Entertainment kis csapatunkat kérte meg, hogy találkozóra való jelentkezőket alávessük egy kisebb vizsgálatra. Ne ijedjetek meg, mert ha nem vagytok sasaengek, akik a fiúknak ártva rajonganak, akkor gond nélkül elvégzitek majd az általunk összeállított feladatokat! Regisztráció után kerültök majd csoportbeosztásra! További információkat a regisztráció során megadott e- mail címre küldünk! Sok sikert kívánunk!"- állt a honlapon.
- Unnie! Azonnal be kell jelentkeznünk!- mondtam határozottan minden egyes szót.
- Már beregisztráltaaaam!- trillázta a túloldalon- Ugyan arra az e- mail címre téged is, ha nem baj.
Persze, hogy nem volt baj. Sőt! Így sokkal gyorsabban értesültünk a "beosztásról", mintha külön regisztráltunk volna.
- Jövő hét szombat, délelőtt 11:00, rajtunkl kívül még másik öt lány... Segítőink, vizsgáztatóink pedig Min, és Nadi lesz...- olvasta Gréti a HMA- tól kapott visszajelző levelet.
És onnantól kezdve számunkra nem volt megállás. Unnie és én minden nap, tanítás után rohantunk a fagyizóba, ledolgozni a szombati napot, megállás nélkül pörögtünk, akár a búgócsiga, mint amit sosem lehet megállítani. Csütörtök délután is, amikor hoztam be egy újabb adag fagyit a hűtőből, végig arról csacsogtam, hogy milyen szerencsések is vagyunk mi, és hogy ha találkozhatunk velük, akkor vajon vigyünk- e nekik valamit ajándékként, vagy ne.
- Hé!- csitított unnie, amikor látta, hogy három, körülbelül velünk egy idős lány fordul a bolt felé. Mosolyogva beállt a helyére, és jó hangosan odaköszönt nekik.
- Sziasztok!- kurjantotta vidáman, mire elröhögtem magam. Épp az előbb fogatta be a lepénylesőmet, erre úgy kiabál, min a fába szorult féreg. Nem is ő lenne...
- Áh, szia...sztok!- köszöntek a lányok is, miután felmásztam a pult takarásából.
- Mit adhatok?- vette unnie a kezébe a fagyiszedő kanalt, és fél kezével az üveglapra nehezedett.
- Umm... - nézett körbe a legmagasabb, szemüveges lány- Áfonyát, éés... egy fehércsokis szedret- válláról előre lendítette a... micsoda?? BTS- es kitűzőkkel borított táskáját, melyből kivett egy szintén Bangtan Boyos pénztárcát.
- Unnie!- rángattam meg Gréti karját. Számat tátva bámultam a csajokra, akik ugyan ilyen meglepődött arccal néztek vissza ránk.
- ARMYK!- esett le végre, és észrevételemnek hangot is adtam.
Itt ismerkedtünk meg Krisztivel, Rebivel és Moncsival. Mind a hárman BTS rajongók ( akárcsak unnie és én), sőt! Szombaton velük leszünk egy csapatban a HMA-s válogatón. Vagyis... lesz még két lány, de róluk egyenlőre nem tudunk semmit. Úgy is hamar meg fogjuk találni a közös hangot, mert hát, aki egyszer army, az rossz ember nem lehet!
Szereplők
